Zorba lépéseiből az összes nemzet megismerte, mit jelent a görögöknek a lelkük mélyéről jövő tánc, mikor a lábukat a szívük vezeti.
Miért nevezitek magatokat Görögország szakértőjének?
Az iroda társ-alapítója a hellének földjén, Makrygialoson látta meg a napvilágot. Több, mint másfél évtizede érkezett Magyarországra, hozta magával a gyökereit, a kultúráját, a gyermekkori emlékeit. Nem véletlen, hogy irodánk bár több országba szervez utakat, mégis Görögországot és Makrygialost tartja az elsőszámú célpontnak. Erre az üdülőhelyre velünk utazók olyan információkhoz juthatnak általunk, amelyeket más irodák nem képesek átadni. Egyedi kirándulásokat, különleges túrákat szervezünk, a fentebb említett helyismeretünknek köszönhetően.
A legtöbben, ha Görögországra gondolnak, égszínkék tengert, napfényt, vakítóan fehér házakat, több ezer éves ókori emlékeket képzelnek maguk elé. Nem véletlen lettek ezek az ország védjegyei, hiszen messze földről utaznak ide évente a turisták milliói, hogy nyári vakációjukat Hellászban töltsék.
Meg kell hagyni, a hamisítatlan élmények akkor maradnak igazán feledhetetlenek, ha személyesen tapasztaljuk őket, ha ott vagyunk, és megéljük a pillanatot. Már az utazásunk előtt, elő fordul, ám hogy szárnyra kap a képzeletünk és messzi tájakra utazunk gondolatban, lelki szemeinkkel látjuk a kellemesen meleg szellő által keltett hullámokat, a sugárzó napfényt, és fülünkben máris felcsendül egy-egy dallam, orrunkban pedig érezzük a frissensült ételek páratlan illatát. Pár képkocka, és a varázslat máris hatalmába kerít.
Bizonyára sokan vagyunk, akik kapásból felsorolnánk pár hellén földön készült filmet. A filmcsillagok is imádják Görögországot. A Zorba, a görög, Mamma Mia, és Corelli kapitány…láttad már? Makrygialost is felfedezték a sztárok, nicsak ki van itt? Tekintsd meg a videót!
Aki már járt Görögországban, nem távozik anélkül, hogy át ne itatná az a pozitív, életimádattal teli hangulat, mely minden hellénből árad. Amikor Görögországban vagy, az ízek életre kelnek,és egy álomvilágba repítenek!
Az Andromeda Travel Utazási Iroda vendégei Makrygialoson töltött idő után mosolyogva érkeznek haza, és élményeiken keresztül akarva-akaratlanul ébresztik fel másokban is a vágyat, hogy amint lehet, útra keljenek a bájos görög tengerparti üdülőhelyre, Makrygialosra!
„Van, ami múlandó, s van, ami örök. Ám, hogy mi melyik kosárba kerül, azt mi magunk döntjük el. Nekünk Makrygialos iránti szerelmünk örök. Mi már sokadszor töltöttük a nyaralásunkat Makrygialoson és most is minden percét élveztük, mindig találunk valami különlegeset.” Anikó és Zoli
Hellasz igazi mediterrán ország, az emberek kedvességükkel és temperamentumukkal teszik vonzóvá és feledhetetlené utazásukat. Aki egyszer eljutott Görögországba Makrygialosra az nagy valószínűséggel többször is visszatér majd, mert minden feltétel adott a kellemes kikapcsolódáshoz.
Ülj fel a repülő szőnyegre, és hagyd szárnyalni határtalan képzeleted!
„Makrygialost ajánlották és nagyon elégedettek vagyunk az Andromeda Travel Utazási Iroda szervezésével, mindent korrektül megkaptunk, amit vállaltak, sőt túlon- túl szárnyalták és mindent megtettek a szállodában is, hogy mindig emlékezzünk. Örökké szívünkbe zártuk. Hálával gondolunk Rátok a sok élményért és a gondoskodásért.” Bea és párja
Jó utazást kívánunk! Kalo takszidi, ahogy a görögök mondják.
Az emberek Görögországnak kb. 10 millió lakosa van: életvidámak, vendégszeretők, életigenlők, néha felfoghatatlanok, de mindig telve lelkesedéssel. Ritkán lehet találni unalmas görög embert. Görögország első benépesedése 7000 évvel ezelőtt e nép ismételten bebizonyította, hogy képes saját sorsát kezébe venni. Az ország határai gyakran változtak, mivel változó történelme során igen különböző szakaszok váltották egymást. A nép élénken emlékezetében tartotta dicsőséges történelmének tradícióit, melyek azt erősen formálták. Ezen sziklákkal borított ország lelke, mely országnak évezredekkel ezelőtt a föld egy kis foltjaként oly aránytalanul nagy befolyása volt a teljes emberiségre, még ma is tovább él.
A görög ember soha, semmilyen körülmények nem tesz semmit feleslegesen. Ez egy jól bevált szokás, így élnek már jó pár ezer esztendeje. Ennek ellenére meglehetősen sikeresen veszik az akadályokat.
Az ősi földön más a lényeg, más a dolgok fontossági sorrendje, ami természetes is, hiszen még az órák is másként járnak.
A görög „Mikulás” – Szent Vaszilisz napja A legnagyobb családi ünnep ugyan a Húsvét Görögországban, és a magyar Karácsonyt leginkább ahhoz lehet hasonlítani, de talán az óév utolsó napja méltán nevezhető a második legfontosabb családi ünnepnek. December 31-e a Mikulás napja Görögországban, akit azonban ott nem Nikolasznak (a Miklós név görög megfelelője) hívnak, hanem Vaszilisznek (a névnap január 1. -én). Élt egyszer ugyanis Kis-Ázsiában (a mai Törökországban) egy jótét lélek, akit Vaszilisznek hívtak, s aki annyi jót tett az emberekkel, hogy halála után szentté avatták. Nos, a görögök az ő neve napján ünneplik a Mikulásukat.
Szent Vaszilisz ajándékait a hagyomány szerint január 1-jén hajnalban lehet kibontani. A görögök, a magyaroktól eltérően, az újév első napján ajándékozzák meg egymást. Náluk nem a Jézuska vagy az angyalkák hozzák a meglepetéseket, hanem, a hollandokhoz hasonlóan a Mikulás. A többi részlet majdnem stimmel, csak a kitisztított cipő helyett náluk zoknit kell a kandalló elé tenni, s a piros köpenyes, fehér szakállas mesefigura a kéményen át érkezik rénszarvas hintón. Nincs viszont se krampusza, se Fekete Pétere.
A görög férfiak és a kávézók Görögországban járva gyakran az lehet a benyomásunk, hogy a görög férfiak állandóan a kávézóban ücsörögnek és iszogatnak. Valóban gyakran fordulnak meg a "kafeneion"- okban, de nem töltenek ott huzamosabb időt. Sok esetben csak egy kávéra ugranak be, és azért, hogy meghallgassák a legfrissebb pletykákat, megbeszéljék a legfontosabb elintéznivalókat. Természetesen nők is járhatnak a kávézókba, de legtöbbjük nem él ezzel a lehetőséggel, hiszen a fontos dolgokat úgyis megtudja otthon, a férjétől. Húsz évvel ezelőtt még a legkisebb faluban is legalább két kávézó működött, eltérő színekkel megjelölve. A színek a tulajdonos politikai beállítottságát jelképezték, ily módon elkerülhetőek voltak a vérre menő politikai viták.
A görög húsvét A görögök számára a Húsvét a legfontosabb vallási ünnep. Az ortodox hitük szerint, Jézus Krisztus feláldozta magát az emberiségért, és legyőzve a halált feltámadott. De ez nem csak egy vallási ünnep. A görögök mindig is dicsőítettek a termékenységet, a természet újjászületését, az élet örömét. Így sok szokásnak régebbi az eredete, mint gondolnánk. Akár a több istenhitű ókorba is visszavezethetnek. A húsvét időszaka a 40 napos böjttel kezdődik, ami a feltámadásig tart. Persze a mai modern emberek ezt mar leszűkítettek a nagyhét idejére csak.
Görögországban a nagyhétnek különleges hangulata van. Ilyenkor az az érzésed támad, mintha az egész ország átélné Jézus szenvedéseit. Az idő is érdekes módon, mindig borús, esős, melankolikus, még ha az előző héten sütött is a nap. Az emberek csendesebbek, hisz ezekben a napokban nem illik zajongani, szórakozni, hangosan zenét hallgatni, veszekedni, vagy káromkodni. Persze ezt sem tartja mindig mindenki be. Nagycsütörtökön, az ország összes templomában (tudni kell, hogy a nép több mint 90 %a-a azonos ortodoxvallású, elenyésző az egyéb) egy gyönyörű mise alatt, Jézus jelképes keresztre feszített képét körbehordják, és a hivők virágokat szórnak rá. Nagypénteken már korán reggel, asszonyok önkéntes csapata díszíti ezernyi virággal a templomokban, Jézus jelképes sírját. /Epitáfio/ Amikor elkészül, hivők özönlenek a nap folyamán, leróni tiszteletüket. Ahogy eljön az este, minden templomban, méltósággal felemelik a sírt, és kihozzák, kezdődik a körmenet. A hivők követik templomuk papjait a jelképes sírral, miközben búsan konganak a harangok mindenfelé. A városi zenekarok (ahol van) díszruhában mennek elől a gyászindulót játszva. Az emberek kezében égő gyertyaszál, szívükben a gyász és a megrendülés. Valóságos átélését a hitnek tapasztalhatjuk. Másnap még folytatódnak a misék és imák, de az emberek már készülődnek a feltámadásra. Az asszonyok megfőzik a "magaricát”, amit még éjjel a feltámadás után esznek, szinte minden görög otthonban. Ez egy hagyományos húsvéti étel, talán inkább leveshez hasonló. a kisbárány belsőségéből, beleiből főzik, újhagymával, salátával, rizzsel, tojással beverve, megcitromozva.
Jóformán az évnek csak ezen az egy éjszakáján fogyasztják. Éjfél előtt, már mindenki ott várakozik a templomok előtt gyertyával a kezében. Kicsik, és nagyok, öregek és csecsemők egyaránt.
Éjfélkor megkondulnak a harangok, és a templom mélyéről, elindul a Szent láng, ami egyenesen Jeruzsálemből érkezett. Kézről kézre, gyertyától gyertyára, egyre terjed, embertől emberig, csókok, és jókívánságok közepette. "Hrisztosz aneszti", mondják a görögök, Feltámadt Krisztus, és csodálatos a hangulat, és csodálatos a látvány. Sajnos a mai világban, megjelentek a petárdák, és különböző tűzijátékok, amik gyakran fülsüketítő hangossággal hirdetik a feltámadás örömét.
Mikor már mindenkinek megvan a lángja, sietnek vele hazafelé, millió apró fény az éjszakában. El kell jutni kialvás nélkül, az örökégő mécsesbe, ami nem hiányozhat egyetlen görög otthonból sem. Sokan keresztet rajzolnak vele az ajtófélfára, a küszöb felett, szerencsét hoz a házra. Végre felszabadultan asztalhoz ülhetnek és ehetik a "magaricát". A hangulat talán szilveszter éjszakájához hasonlítható. Másnap már korán reggel talpon vannak. Nyársra kerülnek a fiatal bárányok, kiskecskék, és kezdődik az eszem-iszom, dínom-dánom. Összejönnek a családok, rokonok, jó barátok, és mulatoznak, amíg csak bírják. Könnyen táncra is perdülnek, és élvezettel átéléssel járják hagyományos táncaikat. A fűszeres báránysültek illata keveredik a citrom és narancsfák virágának illatával, amik ez időtáj virágzanak. Semmihez nem hasonlítható hangulat, ízek, és illatok töltik be az egész országot.
Pünkösd Görögországban
Túl vagyunk a húsvéton, nézzük, mi történik a jeles napok után, hogyan zárul az ünnepkör!
A görög ortodox vallás számára legfontosabb ünnep részeként, a feltámadást követő negyvenedik napon emlékezünk meg Krisztus mennybemeneteléről, vagyis az análipsziről, az 50. napon pedig elérkezünk pünkösdhöz, azaz pendikosztihoz, mely az apostolokat eltöltő Szentlelket ünnepli.
Két kiemelt napról, vasárnapról és hétfőről beszélünk, mégis szombattal bezárólag a család ismét összegyűlik egy hétre, hogy méltóképp búcsúzzanak a tavasztól, hogy kezdetét vehesse a dolgos, nyári időszak.
A gyönyörűen feldíszített templomokban gyűlnek össze ilyenkor a lakók és mondják el imáikat. A mise 23 órakor, sötétedés után veszi kezdetét, ez Jézus alvilágba való leszállását szimbolizálja.
A pap az állatokra is áldását adja, a pásztorok pedig sóval etetik meg a jószágokat, hogy a legelésüket serkentsék, így húsuk is kiválóbb lesz. Óvakodtak azonban az ezen a napon fejt tejből sajtot készíteni, hiszen az balszerencsét hozhat. Éppen ezért inkább elajándékozták tejet, hogy elkerüljék a bajt.
Különösen óvatosnak kell lennünk a nagycsütörtöktől pünkösdig tartó időszakban, hiszen úgy tartják, hogy ebben az 50 napban köztünk járnak a holt lelkek. Mindez Szűz Mária közbenjárásának tudható be, aki halálakor alászállt a pokolba, és ott látva a holtak szenvedését, fiához fordult könyörületért. Ilyenkor a lelkek visszatérnek szeretteikhez, végigjárják otthonukat. Pünkösd előtti szombaton éppen ezért óvatosan kell bánni az éles és szúrós eszközökkel, hiszen azokkal könnyen megsérthetjük a körülöttünk lévő lelkeket. Legyünk hát körültekintőek, és ha lehet, aznap mellőzzük a munkát! A mosás számított tiltott tevékenységnek, hiszen így a holtak piszkos vizet ittak volna.
Az asszonyok diófaággal mentek a templomba, melyet a pap áldása után a lányuk kelengyésládájába tettek, hogy a molyok és egyéb rovarok ne tegyék tönkre a ruhákat és az ágyneműket, így a menyasszony majd teljes pompájában mutatkozhat az esküvőn.
A pünkösdöt követő szombattal tehát lezárul a húsvéti ünnepkör, beköszönt a nyári periódus, megkezdődik a kemény munka és a kevés mulatság időszaka.
A görög karácsony Görögországban a Karácsony 12 napot felölelő folyamatos ünnep. A december 25-től január 6-ig terjedő időszakot "Dodekameronak" nevezik (jelentése 12 nap). Ebben benne foglaltatik mindhárom ünnep, a karácsony, az újév és a Vízkereszt.
A görögöknél a karácsonyi ünnepkörhöz nagyon sok legenda, mese, babona kötődik. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók élnek - nevük kalikandzarosz - akik azzal foglalatoskodnak év közben, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Karácsonykor azonban felhagynak ezzel a bosszantó foglalatossággal, hogy a földre jöjjenek, most már az embereket bosszantani. A házban aztán szörnyű ramazurit csapnak, törnek - zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót. Ezért távol kell őket tartani a háztól, és mivel a tűztől nagyon félnek, a házi tűzhelyben a láng soha nem aludhat ki. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket oda ahonnan jöttek, a Föld gyomrába.
A karácsonyi ünnepkör népszokásai a görögöknél is arra szolgálnak, hogy az eljövendő évre bő termést, egészséget, gazdagságot hozzanak a családoknak. A manók elűzésére szolgáló tűz hamuja varázserővel bír, ebből a földekre szórnak, bő termés reményében. Ekkor sütik a vaszilopitát, egy kenyér félét, amibe fémpénzt rejtenek, aki megtalálja, szerencsés lesz. A kenyeret szépen fel is díszítik. Szokás a kenyeret felszeletelni úgy, hogy minden családtagnak jusson egy szelet belőle, és ezt az asztalnál ülve, közösen elfogyasztani.
A fiatal lányok karácsony reggelén a patakhoz mennek vízért, ebből iszik az egész család. Bizonyos vidékeken a forrást „meg is etetik", azaz ételeket tesznek a partjára.
Fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a házi állatok is jó és bőséges táplálékot kapjanak. A görögöknél a szerencsét hozó bűvös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja.
A bőségvarázsló, adománygyűjtő népszokások közül a legfontosabb Görögországban a kalanda. Énekesek járnak házról-házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak.
Görögország ízei A mai görög gasztronómia három jól elkülöníthető "stílus" keverékeként jött létre.
Az első a szárazföldi Görögország konyhakultúrája. A második a szigetvilág gasztronómiai értékeiből ered. A harmadik és talán legösszetettebb az úgynevezett kisázsiai görög konyha.
A szárazföldi Görögország, mint az ókori görög kultúra bölcsője, alapként szolgált az étkezéseket tekintve is. Ki ne olvasott volna a hatalmas ókori evés-ivásokról, ahol még az istenek is - ahogy az emberek - jobbnál jobb falatokat tömtek magukba, miközben borral, sörrel, nektárral öblítették le. A szárazföld konyhája -a földrajzi viszonyok miatt is- rengeteg zöldség, gyümölcs és egyéb növény termesztésének lehetőségét kihasználva, lényegében ezekre alapozva jött létre. Rengeteg hüvelyes termést használva a konyha igen egészséges alapokat kapott. A bab-félék (kicsi fehér bab, "fekete szemű" bab, óriás(ló)bab, disznóbab ), a csicseriborsó, a lencsefélék, a tökfélék (cukkinik, padlizsán- és uborkafélék), a hegyi fűfélék (pl. pongyola pitypang virágzás előtti talaj közeli zöld levelei), a gabonafélék, a káposztafélék, a paradicsom és a paprika és természetesen a legfontosabb növény az olívafa termése olyan hatalmas választékot jelentenek, hogy önmagában is, az ezekből előállított ételek leírása több kötetre való receptgyűjteményt eredményezne. Ezekhez kapcsolódnak a húsok és különösen a halak hihetetlen választéka. Ez is lehet a magyarázata annak, hogy ma Európában a várható életkor a görögöknél a legmagasabb. A nők esetében 79 év, míg a férfiak esetében 77 év!
Juj, de jó lenne elutazni Makrygialosra! Kellemes strandok, itt, tekintsd meg!
„Hálásak vagyunk a szíves fogadtatásért. Ami még életünkben soha nem adódott a nyaralás alatt, pedig rengeteg helyen megfordultunk, hogy maga a görög tulaj fogadott nagy örömmel. Sőt a jól szervezett utazásunk alatt, az első perctől fogva, úgy éreztük, hogy mintha családtagok lennénk. Koccintottunk egy nagyon finom borral és boldogok vagyunk, hogy rátok bíztuk a pihenésünket, melyre már nagyon készültünk. A legjobbakat kívánjuk Nektek és soha nem feledünk, sőt, ha tehetjük, még visszajövünk Hozzátok Makrygialosra.” Örök ifjak
A görög olíva Az olajfák vadon nőttek a közel-keleten, termésüket már a történelem előtti időkben is fogyasztották, és a szőlőhöz hasonlóan az olajfa is az elsőként termesztett növények közé tartozik. Az időszámításunk előtti VII. - III. században az antik kor tudósai ismerték és nagyra értékelték gyógyító és betegség megelőző hatását - azokat az előnyeit, amiket mostanában újra felfedeznek a mediterrán diéta kedvelői. Különlegessége abban áll, hogy finomítás nélkül is fogyasztható olaja sok vitamint, zsírsavat, ásványi anyagot és főleg sok antioxidánst tartalmaz. Csökkenti a koleszterin szintet, a vérnyomást és segít megelőzni bizonyos daganatos és szívbetegségeket.
Az atlétikai játékok győzteseit olajfa ággal jutalmazták - ez azonban a Panathenaea (a legnagyobb athéni verseny) esetében csak szimbólum volt: a győztesek hatalmas mennyiségű (közel 5 tonnányi) olajat kaptak, és felmentették őket az exportvám alól is.
A klasszikus korban - mikor Athén fénykora csúcsára ért -, majd a római, bizánci, sőt a török uralom alatt is már az egész akkor ismert világba exportálták az olajat. Az ültetvények nagyobb része először a monostorok birtokába került és a szerzetesek művelték őket, később magán- és állami birtokok alakultak ki. A termesztés és a feldolgozás a hagyományos görög élet részévé, a növény és olaja vallási szimbólummá vált: a szeretet és a béke jelképe lett. Keresztelőkön és a kis házi szentélyekben is helyet kapott.
4-5 év után hozza meg első terméseit, és 10-15 év alatt éri el teljes termőképességét. A termesztés két legfontosabb eleme az időjárástól függően októbertől januárig tartó betakarítás, majd az ezt követő metszés. A leginkább nem túl dús, sziklás talajon is megélő növény gyakorlatilag csak vizet igényel.
Betakarítás után a bogyókat lemossák, megtisztítják, majd az olajat vagy a ma már ritkábban alkalmazott hagyományos módon hidegen sajtolják.
A görög zászló A görög zászló mintája és színe némiképp megváltozott az 1821-es görög szabadságharc óta. Sokan töprengtek el azon, hogy a demokrácia hazájának alapítói miért az ismert szimbólumok, minták és színek mellett döntöttek, amelyek Görögország nemzeti lobogóján megjelennek. A csíkok a következő szavak szótagszámát reprezentálják: Eleftheria i Thanatos (Szabadság vagy halál). Ez volt a mottója a XIX. században az Ottomán Birodalom ellen vívott szabadságharcnak. Ez a mondat volt az, amely buzdította az elnyomott görögöket, amely inspirálta őket a harcra, amellyel a 400 éves rabszolgaságnak kívántak véget vetni. A csíkos mintázat a görög partokat simogató hullámzást jelképezi. A váltakozó kék fehér színek pedig a hullámzó Égei-tengerre emlékeztetnek. A kereszt, ami a zászló fennmaradó részét, a teljes lobogónak az egynegyedét elfoglalja, a görög emberek egyház iránti tiszteletét és odaadását mutatja és hangsúlyozza a keresztény vallás fontos szerepét. Az Ottomán uralom alatt éppen az egyház volt az, ami segítő kezet nyújtott a sínylődő görögségnek kulturális sajátosságaik: a nyelv, a vallás és általában véve a hellén identitástudat megőrzésében. Kék és fehér. Ez a két szín egyrészt a tengerkékjét, másrészt a végtelen hullámok fehérségét szimbolizálja.
A függetlenség napja 1821-ben a görögök fegyvert fogtak függetlenségük kivívása érdekében. Március 25-e volt az a nap, amikor megvalósult a 400 évig török fennhatóság és elnyomás alatt élő görögök vágya: a független Görögország. Ez a nap jelzi emellett a görög forradalom kezdetét is.
A felkelés eredete egészen 1814-ig nyúlik vissza. Addigra már általánosan elterjedt a szabadság utáni vágy a görög társadalom szinte minden rétegében, főleg azok közt, akik a görög nyelvet, a "görögség" érzését fenntartották. A nyugati forradalmi eszmék, a fejlődés egyre intenzívebben táplálta bennük a szabadság iránti vágyat. A forradalom 1821-ben tört ki, és bár elvesztették a csatát a törökökkel szemben, de ekkor, azaz 1821. március 25-én (a görög függetlenség napján) szórványosan ellenállás bontakozott ki a törökökkel szemben, 1822. január 22-én pedig hivatalosan is deklarálták Görögország függetlenségét. A törökök ugyan még próbálkoztak a hatalom visszavételével, de sikertelenül.
Aphrodite Aphrodité (a tenger habjaiból kiemelkedő) a szerelem, a szépség és a szexuális gyönyör istennője a görög mitológiában. Az etruszk mitológiában általában fiatal nőnek ábrázolták, szárnyakkal a hátán; állatai a galamb és a fekete hattyú volt.
A mítosz szerint akkor született, amikor Kronosz kardjával kasztrálta apját, Uranoszt, és heréit a tengerbe dobta. Ettől a tenger habot vert és hullámzott, és a habokból kagylóhéjon kelt ki Aphrodité, akinek szépsége elvakította az Olümposzt. Az istennő neve is születésére utal, hiszen az "aphrosz" szó görögül habot jelent. A legenda szerint, mikor kilépett a partra, amerre járt, lába nyomán csodás növények és fák keltek ki a földből. Ezeket az Aphrodité növényeinek nevezett gyümölcsöket, virágokat és illatszereket (kékvirágú lótusz, mirtusz, gránátalma, menta stb.) különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok).
A szépséges hölgy Zeusznak sok fejtörést okozott, ugyanis a főisten félt, hogy Aphrodité kegyeiért véres csatákat vívnak majd az Olümposziak, így a béke érdekében Héphaisztosznak, a kovácsistennek ajánlotta fel Aphroditét, aki feleségül is vette a szépséget. Az Olümposz legrútabb, de legkiegyensúlyozottabb istene a nagy szerencse után pazar ékszerekkel árasztotta el feleségét, így például kapott egy övet, amelyet igen finom kovácsmunkával készített hitvesének aranyból, és megszórta egy kis bűbájjal is. Amikor ezt az övet viselte Aphrodité, senki nem tudott neki ellenállni. Ám Aphrodité vére forrt, és szerette a vigadalmakat és a fülledt erotikát, így hamarosan eltávolodott örökké kormos férjétől. Az Olümposziak közül őt szerették a legtöbben, és ő is szeretett a legtöbbet. Az istenek közül legjelentősebb szerelme Arész volt, akitől Erósz és Anterósz is született. A halandók közül Adóniszt volt a szerelme. Az Erisz által az istenek közé gurított, "A legszebbnek" feliratú aranyalmát is végül ő nyerte meg Párisztól, miután Héra és Athéné mellett ő a legszebb halandó asszony szerelmét, Helénáét ajánlotta fel neki. Ezzel robbant ki a trójai háború.
Rendkívül szeszélyes és bohó istennő hírében állt, akinek több szent állata is volt: tisztasága miatt a galamb, kecsessége miatt a hattyú, termékenysége miatt a nyúl, de a delfin és a veréb is ide tartozik. Kedvelt növényei voltak az Adónisz véréből általa teremtett rózsák, a mirtusz, a gránátalma és a citromfa. Nagy ünnepeket, az Aphrodisziászokat tartották tiszteletére az ókori Hellász különböző pontjaiban.
Félkésznek tűnő épületek A befejezetlen, félkésznek tűnő épületek megszokott látványt nyújtanak Görögországban. Csak a pillanatnyi szükség szerint építik fel a házat, a befejezésre később kerül csak sor, az akkori igényeknek megfelelően. Így olybá tűnik, hogy a görögök folyamatosan építkeznek, és ez így is van. A legtöbb szülő minden lányának külön házat épít. (A fiúknak nem, hiszen remélhetőleg ők olyan lányt vesznek el, akinek saját háza van.) Gyakran a lányok öröklik a szülők, nagyszülők házát.
Görög hangszerek Sokunknak csak a bouzouki jut eszünkbe, ha görög zenére gondolunk, pedig számtalan további húros, ütős és fúvós hangszer is szerepet kap egy-egy ünnep, előadás vagy stúdió felvétel során.
Az egyik legősibb vonós hangszer a líra, mely legismertebb változata a krétai és a pondoszi. A krétai líra tipikusan 3 húros, hangolása a-e-a vagy a-d-a. Játék közben a művész oldalról a körmével ér a húrhoz, nem fogja azt le. Dobja általában szederből készül, felső része pedig cédrusból. Kis-Ázsiában és némelyik szigeten négy húros lírán is játszanak, a hegedűéhez hasonló (e-a-d-g) hangolással. A pondoszi lírán - szemben a krétaival - lefogják a húrokat, így más hangzás áll elő az egyébként szilvából készülő hangszeren. A hegedű őse, az eredetileg egy húros arab hangszer (rebeck) a VII. században jelent meg Európában. A X. században három húros lett, a XV. században pedig már négy húron játszottak. Elterjedt nevei a thioli, diouli, vgeloum, vieli, ivgili és vgiali is. Különleges hangszer a krétai viololira - a hegedő és a líra ötvözete -, melyet még ma is használnak Heraklion környékén.
A pengetős hagszerek közül a görög zenében a lant - vagy a lantok családjába tartozó valamely más hangszer - a domináns. Ez a Spanyolországon keresztül érkező, eredetileg szintén arab kísérő hangszer 4 húros, a-g-d-c hangolással. Létezik 8 és 10 húros változata is. Neve a laouto (lavouto, lagouto), melyet a LA és OUT nevű dupla húrokról kapott. A tabour a bouzoukihoz hasonlóan három pár húrral rendelkező, különösen hosszú nyakú pengethető, de vonóval is megszólaltatható hangszer, melynek nagyon mély hangja van. Az eredetileg egy darab fából faragott, nyak nélkül outi mára rövid nyakú lett, öt pár húr található rajta. A sazi talán a legváltozatosabb formákban készített pengetős hangszer,
3 pár húrral rendelkezik. Török eredetű pengetős kísérő hangszer a baglama. Formája és 3 pár húrjának hangolása (d-a-d) a bouzoukira emlékeztet. A rembetiko hőskorában hangolása inkább e-b-e volt. Kisebb változata a tzouras, melynek kisebb a dobja és hosszabb a nyaka. Már az egyiptomiak és az asszírok is ismerték a tambourast, ezt a 2 - 6 húros hangszert, mely bizánci közvetítéssel jutott el Görögországba. Míg a kis bizánci tamboura (pandouris, pandoura, fandouros) 2-3 húros volt, nagyobb testű perzsa eredetű változatán, a tambour bouzoukon 6 húr feszült. A tambourák családjába tartozik még a krétai mpoulgari. A legismertebb görög hangszer természetesen a bouzouki. 3 pár húrjának hangolása d-a-d, jóllehet a virtuóz Manolis Chiotis 4 pár húros bouzoukin játszott, mely hangolása c-a-f-c volt. A bouzoukit hívják még tsiourinak, kivourinak, bouzourinak is. Elsősorban Krétán használatos a mediterráneumban egyébként igen elterjedt mandolin, mely megjelenése a velecei időkre tehető.
A cimbalmok családjába tartozó santouri valószínűleg az antik psalterion vagy epigonio leszármazottja. Trapéz alakú, 100-140 húrral rendelkezik. Kis ütőkkel (kalapácsokkal) szólaltatják meg, melyek végét vattával vagy szövettel vonják be a lágyabb hangzás érdekében. A háromszög alakú kanonaki 72 húros hangszer, melyen a mutatóujjakra rögzített pengetőkkel játszik az a kevés művész, aki még meg tudja szólaltatni ezt a nehéz hangszert.
Az antik Görögországban sistron névre hallgató defi (tamburin, daifes, dacheres, tsaboutsas, agrana) egy 20 - 40 cm átmérőjű gyűrű, mely egyik oldalára bőrt feszítenek, palástján pedig csörgők találhatók - bár léteznek csörgő nélküli változatok is. Dobként, illetve hangulatemelő hangszerként használják. A toumbeleki (tymbeleki, tsimbourleki, tarabouka) egy kisebb, egyfajta szárral rendelkező dob, melyet a két comb közé szorítva szólaltatnak meg. A velencei időkban igen elterjedt volt a mára szinte teljesen eltűnt kelet-krétai dob, a ntaoulaki (ntaouli), melyet két kisebb dobverővel szólaltattak meg.
A pásztorok kedvelt hangszere a furulya, melyet Krétán hampioli néven ismernek. A mpantoura (mantoura) a klarinétfélék közé tartozik, tipikusan krétai hangszer. Az askompantoura az ősi askavlos mai változata, egyfajta duda. Bőrből készült légzsákból, szelepből és furulyából áll ez a sajnos szintén eltűnőfélben lévő krétai hangszer. A hegyvidéki táncok és dalok kedvelt szóló és kísérőhangszere a klarino, vagy magyarul a klarinét.
Az antik korban rengeteg azóta eltűnt hangszer volt használatban. Ilyen volt például a chelis líra (χέλυς λύρα), mely teknőspáncélból készült, a phorminx (φόρμιγξ), a kithara (κιθάρα), a barbitos (βάρβιτος), trigonon (τρίγωνον), psalterion (ψαλτήριο), magadis (μάγαδις), aulos (αυλός), syrinx (σύριγξ), diaulos (δίαυλος), és még ezer más...
Görög névnapok Görögországban a név minden, persze csak akkor, ha valaki el tud igazodni közöttük. A nevekből ugyanis utalnak az illető származására. Például a Theodorakisz krétai eredetre utal, ugyanis az akisz (kicsinytő képző) erre a népre jellemző. Aki a Jannoglu nevet kapja az kapcsolatban áll a "várossal" vagyis Konstantinápollyal, míg az igen gyakori pulosz végződés (jelentése: "madár", "valaki gyermeke") a Peloponnészosz felé mutat.
A családtörvény felülvizsgálata előtt egy nő csak a legritkább esetben - hacsak nem volt dúsgazdag - tarthatta meg a családnevét házasságkötés után. A nők a férj családnevét viselik, birtokos esetben. A szárazföldön élő nők még a személynevüket is elveszítették házasságkötéskor, s a férjünk nevének női változatát kapták meg: például Dimitris felesége Dimitria lett. Ez a szokás azonban mára már kihalt, bár nyomait még meg lehet találni.
Egy görög csecsemő csak akkor lép be igazán az életbe amikor megkeresztelik és ezzel nevet kap. A keresztelő még a lakodalomnál is ünnepélyesebb esemény, melyet a kicsi 40 napos és egyéves kora között tartják. A keresztelőig egyszerűen csak "babaként" emlegetik a kicsit.
A görögök szigorú szabályokat követnek a névadásban: az első fiú az apai nagyapa nevét kapja, az első leány pedig az apai nagyanyáét. Ha a fiú az apa nevét kapná, az balszerencsés lenne, sőt még a "vérfertőzés" határát is súrolná, mivel ez felérne az apa nevének elbirtoklásával. Ettől azonban nem kell tartani a nagyszülők és az unokák viszonyában. A nagyanyák és nagyapák örülnek, hogy unokájuk az ő nevüket viseli, mert így gondoskodnak a család folyamatosságáról is, vagyis a mondás szerint "Nem vész ki a neve".
A nevek a tulajdonjoggal is összefüggenek. Sok szigeten az elsőszülött Kalliopé örökli a házat anyjától Marinától, aki viszont Kalliopé nevű édesanyjától örökölte, és így tovább Kalliopék és Marinák hosszú során keresztül. A fiú a névvel együtt a nagyapa birtokát is megörökli.
Bizonyos esetekben megváltozhat ez a rend. Ha egy nagyapának már sok unoka viseli a nevét, akkor fia engedhet sógora névrokon utáni vágyának, vagy ha egy gyermekáldás után vágyó nő felkeres egy szent csodatévő ikonját, felajánlhatja, hogy a gyermekét a szent nevére kereszteli. Ez azonban nem változtat azon, hogy a nevek ősök hosszú sorával állnak kapcsolatban és időről időre mintegy újjászülik magukat.
Egy görög neve ezen túlmenően az egész ortodox közösséggel is kapcsolatot teremt. A legtöbb név valamilyen szentre vagy csodálatos tulajdonságra utal. A születésnapot a gyerek körében ünneplik, a felnőttek inkább a névnapot tartják, éspedig azon a napon, amikor a védőszentjük "megszületett" a másvilágra, rendszerint "vesződséges" vértanúság után.
Görögországban az ünnepelt "vendégeli meg" barátait. A vendég hozhat édességet, virágot, egy üveg italt, de az egész vendégséget a házigazda állja. Dimitriosz napján például mindenkinek, akinek Dimitrisz vagy Dimitra nevű ismerőse vagy rokona van telefonon vagy személyesen kell gratulálnia neki. A világi névnapok a formalitás és a vidámság keverékei, a szent névnapja azonban ennél is fényesebb ünnep. Minden közösségnek van védőszentje sokszor nem is egy, amelynek napját az ortodox panigirivel (búcsúval) ünnepli meg. A szentről imával és körmenettel emlékeznek meg, amit hajnalig tartó mulatság követ.
A keresztnevek nyilvánosak és rögzítettek, a paratszukliát (becenevet) ezzel szemben egyéni sajátosságok alapján ragasztják az emberekre. Ezeket a beceneveket csak a szűk baráti kör ismeri és többnyire testi vagy lelki különcségeket vesznek célba. A nők ritkábban kapnak beceneveket, hacsak nem a férjüké ragad rájuk.
Az ellentétek Görögország többet nyújt, mint amennyit ígér, és ez nem meglepő, mert minden sarok mögött egy rejtett kincs húzódik meg: csodálatra méltó romok, melyek hírnévről és tartós lakottságról tanúskodnak, üzletek túlzsúfolt népművészeti tárgyakkal, bungalók a tengerparton, végtelen hosszú partok és eldugott vendéglők, melyek egy pohár bor mellett időt feledtetni hívnak. A régi és új ezen keveréke a látogatót a valóság és a képzelet között lebegteti, amíg sikerül számára az ország hosszú távú multát az élénk jelennel egyesíteni. Másrészről Görögország a geológiai jelenségek sokrétűségét mutatja: mély völgyek között magas hegyek, tavak és a tenger - a mindenütt jelen lévő tenger, mely jelképpé vált. Számtalan öböl, földnyelv és tengeröböl teszi a partot változatossá. És természetesen számos sziget van. Görögország valóban a szigetek országa - egyik a másik mellett és mégis mindegyik más. A vizek, melyek a kb. 50000 km2 területnagyságú országot övezik, azúr-kékek tiszták és átlátszók. Ezen vizek mérséklik az ország hőmérsékletét és a nap, mely szinte sosem bújik felhők mögé, eláraszt mindent a fényével. Görögország hallatára azonnal az egyedülálló földközi-tengeri klímára gondolunk, mely mindig pompásan meleg októberben és áprilisban, valamint júliusban és augusztusban.
Retsina Az ókori görögök előszeretettel tárolták az elkészített borokat agyaghordókban. Mivel az amforák anyaga a nedvességet könnyen magába szívta, ezért gyantával kenték be az edények belsejét. Az ártalmatlannak szánt kenőanyag aztán kissé megváltoztatta a bor eredeti ízét. Ennek a véletlennek aztán nem csak az lett köszönhető, hogy az így "kezelt" bor hosszabb ideig eltarthatóvá vált, hanem egy különleges, összetéveszthetetlenül zamatos íz hatás jött létre, amely számos hívet szerzett a bornak. Így később már tudatosan ajánlották is a borkészítőknek a gyantázott hordó használatát, amely csak később, a római birodalom uralma alatt ment ki a divatból, amikor is a könnyebb fahordók kerültek használatba. A bizánci befolyás alatt élő területeken azonban fennmaradt a gyantával készített bor fogyasztása. A retsina néven ismertté vált bor azután a turizmus rohamos fejlődésével átlépte Görögország határait, és nemzeti védjegyként hirdeti a görög szőlő dicséretét. Mai, modern formája háromféle szőlő keverékéből készül, ciprusfából épített hordókban, hektoliterenként maximum egy kilogramm fenyőgyanta kis darabokban történő hozzáadásával, s ezeket a darabokat csak az érési folyamat végén szűrik le belőle. A jellegzetes sárga címkével jelzett retsina minőségére ma már külön bizottság ügyel, s folyamatosan ellenőrzik a borban lévő gyantatartalom optimális mennyiségét is.
Vendégségben Ha egy görög otthonába invitál bennünket, ne felejtsünk el valami aprósággal kedveskedni a háziaknak (virág, csokoládé). Ha névnapra szóló meghívást kapunk, illik ajándékot vinni az ünnepeltnek. Az ajándékok bontatlanul egy asztalra kerülnek, és görög szokás szerint ott is maradnak, felbontásukra csak a vendégek távozása után kerül sor.
Általánosságban Terület: 132,000 km2, melyből 107,000 km2 az összefüggő szárazföld és 25,000 km2 a szigetek területe.
Az ország 2300 szigettel rendelkezik, melyből 180 lakott.
A tengerpart hossza 15,000 km. Lakosság: kb. 11 millió fő.
Főváros: Athén. Vallás: görög ortodox.
Magyar
English
Deutsch
Ελληνικά